30 éve lett újra város Nádudvar – Feltámadunk?
Ha ezresre kerekítünk, akkor immár nem kilenc, hanem nyolcezres kisváros Nádudvar: a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2019. január 1-jén már csupán 8461 fő volt városunk lakónépessége, ennél kevesebben 140 éve, az 1880-as népszámláláskor éltek Nádudvaron. Még a rettenetes, világháborúkkal sújtott 20. században is mindig többen laktak itt, pedig ha végig megyünk a településen, nyilvánvalóan fejlődést tapasztalhatunk. De más az, amit a szemünkkel látunk és más, ami láthatatlanul zajlik körülöttünk.
A városi levegő szabaddá tesz – tartotta a középkori ember és valóban, Nádudvar a középkor folyamán nyerte el először a mezővárosi rangot, melyet Mátyás király 1467-ben adományozott. 1506-ban említik elsőként mezővárosnak, illetve népes városnak, melyet négy évszázadig, 1886-ig használhatott a település. Nádudvar kétségtelenül város volt, ezen belül alföldi mezőváros, ahol a mezőgazdasági jelleg mindig is dominált. A szarvasi születésű neves geográfus, Mendöl Tibor szerint ha bemegyünk egy alföldi mezővárosba, egyszerre értünk egy városba és egy faluba, és Nádudvarnak ez a jellege máig megmaradt.
Túlélt századok…
A lélekszámban és javakban folyamatosan gyarapodó település a török hódoltság alatt is jelentős településnek számított, az 1580-as nádudvari csata idején 1500-an laktak itt, amit akkoriban tekintélyes városok tudhattak csak magukénak, különösen az Alföld ezen vidékén, amely a királyi Magyarország, az Erdélyi Fejedelemség és a Török Hódoltság hármas határán viselte a gyakran három felől érkező veszedelmet. Többször elnéptelenedett, de mindig újratelepült. A Szejdi-dúlásnak nevezett bosszúhadjárat idején a törökök kirabolták, felgyújtották Nádudvart és környékét, lakosait – akik nem tudtak a környező mocsarakban idejében elbújni –kíméletlenül levágták. És mégis: néhány évtized alatt újra lakott hely volt.
De ezzel még nem volt vége a pusztulás korszakának: az oszmánok, tatárok, rácok, császári hadak és igen – kurucok is többször feldúlták vidékünket, menekülésre kényszerítették lakosait és arra, hogy megint és ismét újrakezdjen. És mindig újratelepült, újrakezdett hittel és rendületlenül. Nemhiába: szívós népség vagyunk.
Hajdúváros volt-e Nádudvar? Abban az értelemben nem, mint Szoboszló vagy Böszörmény, Nánás és Dorog, azaz nem tartozott a Bocskai István és Báthory Gábor által letelepített és városi kiváltságokkal bíró klasszikus hajdúvárosokhoz, de a hajdúk hatása vitathatatlanul hozzátartozik városunk történelméhez, lakosainak mentalitásához. A 17. században hajdútelepként funkcionált, erre utal az utcák tizedbe sorolása és számos hajdú nemesi család telepedett le Nádudvaron (Nagy, Csukás, Demjén, Fekete, Győri, Győrfi, Vértesi Nagy, Szabó stb.) A kállói hajdúk letelepítése céljából egy palánkvár is épült az Emődön, de mivel az nem nyerte el a hajdúk tetszését, Báthory Gábor erdélyi fejedelem Hajdúböszörménybe költöztette őket. Ezt követően 1612-ben Báthory kiváltságlevelet adott a településnek, melyben mentességet biztosított a harmincad vám alól a hajdúpalánk lerombolása után is.
A fellendülés reménye…
A 18. században folyamatos volt a népességszám gyarapodása, annak ellenére, hogy időnként járványok pusztítottak és a termés is többször tönkrement a szélsőséges időjárás miatt.
A 19. század prosperitást hozott a településnek, 6000 főről a század végére 9000 főre gyarapodott a lakossága, Szabolcs vármegye nádudvari járásának székhelye volt. Jelentős város lett a században, a korabeli hírlapok gyakran tudósítanak az itteni eseményekről, mely nem volt független Baksay Dániel református lelkész széles látókörű és aktív értelmiségi tevékenységétől, valamint a Lukács és más családok (pl. dévaványai Halassy) család országos közéletben betöltött szerepétől. A 48-as szabadságharc mámoros időszakának sűrű eseményű helyszíne volt, a forradalom legjelentősebb alakjainak többsége megfordult Nádudvaron, Kossuth többször is járt a településen, beszédet is mondott. Érdekesség, hogy a trónfosztás dokumentumát legelső aláíróként a nádudvari kerület képviselője jegyzi: Kállay Ödön. A század második felében érezhető fellendülés vette kezdetét, az ipar, a mezőgazdasági termelés bővülése a dualizmus korában itt is elindította a polgári fejlődést, amely a város arculatán, az épületállományon és az infrastruktúrán is láthatóvá lett.
Elszalasztott és megragadott lehetőségek…
Nádudvar előtt története során többször nyíltak meg olyan lehetőségek, amelyek csak kevés más városnak adódtak. De nem mindig tudtak élni vele az akkori felelős elöljárók. Gondoljunk csak a vasútépítésre, amely óriási fejlődési lehetőséget kínált, de az újtól, a változástól való félelem és a rövid távú érdekek miatt elutasították. Ennek a következményei pedig máig hatóak: térségünk súlypontja áttevődött a vasúti összeköttetéssel rendelkező Püspökladányba és Hajdúszoboszlóra, és Nádudvar hamarosan elvesztette járásszékhely szerepét. 1904-ben ugyan megépült a kabai szárnyvonal, de ez már csak futás volt az elszalasztott lehetőség után.
De gondolhatunk a fürdőre is: az akkori főbíró – mondván: ha ő meg tud fürdeni dézsában, akkor más is meg tud – szükségtelennek tartotta gyógyító vizű fürdő létesítését Nádudvaron, így ezt a lehetőséget Hajdúszoboszló ragadta meg és vált a „reumások Mekkájává”, Európa egyik legnagyobb üdülőkomplexumává. Később, a mostani fürdő kialakítása inkább már csupán a helyi igények kiszolgálására jött létre, és a mai napig kérdéses és az aktuális pályázatok nyújtotta kényszerpályán mozogva kétséges, hogy a fürdő turisztikai funkcióját kell-e erősíteni, és ha igen, milyen mértékben és milyen irányba.
Nádudvar újkori történelme során egyszer tudott igazán élni a lehetőséggel: a Vörös Csillag Mgtsz. megalakításával és kissé külön utas intenzív fejlesztésével. Ehhez kellett egy olyan nagy formátumú egyéniség, mint Szabó István, aki jó érzékkel felismerte, hogy az itteni viszonyokhoz mérten hogyan lehet a legtöbbet kihozni a település lehetőségeiből és ehhez nagypolitikai kapcsolatait is okosan használta. Elsősorban az ő tevékenységének köszönhető, hogy hosszú idő után Nádudvar 1989-ben ismét megkapta a városi címet.
A szocialista társadalmi berendezkedés a település arculatát is megváltoztatta: a korábbi városképet meghatározó polgári épületek lebontásra kerültek, helyüket a szocreál vette át, ugyanakkor tágasabb lett a belső szerkezet. Ideológiai indíttatású esztelen rombolás vagy elhanyagolás áldozata lett a Tormay udvar, a Demjén-udvar. Szinte alig maradt a városban a kulturális örökség épített elemeiből. A Straub-kastély – elvesztette eredeti funkcióját, így ma már féltve kell őriznünk épített örökségünk megmaradt darabjait.
A 21. századi városfejlesztés során átalakulást hoztak az EU-s pénzek, amely szintén történelmi lehetőség, a jövőben derül ki, hogy jól éltünk-e vele. Előtérbe kerülnek a szabadidős, rekreációs, közösségi és közigazgatási funkciókat kiszolgáló fejlesztések, ugyanakkor a város belvároson kívül eső része továbbra is falusias jelleget mutat, számtalan hiányossággal, további fejlesztésekre várva.
A jövő kihívásai…
Klímaváltozás, migráció, digitalizáció – ezek a jelen század kihívásai, melyek a településeket is számtalan feladat elé állítják.
A Kárpát-medence, ezen belül az Alföld az előrejelzések szerint a klímaváltozás hatására szárazabbá, melegebbé válik. Elemi érdekünk, hogy városunkban bővüljön a zöldfelületek aránya, természeti értékeinket megóvjuk és a település energiafelhasználás szempontjából hatékony módon működjön. Ma már fontos szempont és növeli egy város értékét, ha a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás terén lépéseket tesz fejlesztésekkel, szemléletformálással vagy pl. adópolitikával.
Egyetemi tanulmányaim alatt, azaz 20-25 éve már volt olyan tantárgy az egyetemen, amely a migrációval foglalkozott, úgyhogy amikor munkába járásom során 2015-ben a debreceni vasútállomáson nap, mint nap szembesültem az eltérő kultúrájú, vallású, elsősorban közel-keleti néptömeggel, csak a bizonyosság volt bennem, hogy a szemem előtt válik valósággá, amit valamikor tanultam. A jelenlegi kormányzati politikának megfelelően ma nem jelennek meg bevándorlók településeinken, de ki tudja, mit hoz a távoli jövő. Nádudvaron jelenleg a 3750-ből kb. 550 lakás áll üresen, amely ma az elvándorlás mellett a település épületállományának leromlása miatt jelent gondot. Csupán a Fő utcán végigmenve érdemes számba venni, hogy hány házban laknak és hány áll üresen és ahol laknak, ott van-e gyermek. A népességszám alakulását tekintve a csúcs 1949 (!)-ben volt, majdnem 11 ezren éltek Nádudvaron, a mostani csökkenés 2004 óta tart. Az elvándorlás elsősorban a fiatalabb és képzettebb korcsoportokat érinti, a lakosságot a fokozatos elöregedés jellemzi. Kérdés, hogy képesek vagyunk-e a demográfiai megújulásra?
A városok között verseny zajlik: javakért, forrásokért, munkaerőért. Ennek ma már egyértelműen az egyik elsődleges terepe a digitális tér. Ha csak az utóbbi öt évet vesszük alapul, láthatjuk, hogy óriási a változás: okos eszközök elterjedése, közösségi médiahasználat, internetes szolgáltatások bővülése és sorolhatnánk még azokat az innovációkat, amelyek településnagyságtól függetlenül elérhetőek valamennyi korosztály számára. Azok a városok kerülhetnek helyzeti előnybe, amelyek időben felismerik a digitális világban rejlő lehetőségeket és alkalmazzák is azokat a helyi közösségnek és vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásaik terén, legyen szó gazdaságfejlesztésről, szociális gondoskodásról vagy szabadidő eltöltéséről.
A területi versenynek vannak nyertesei és vesztesei is. Egyértelmű nyertes Debrecen, amely nem csupán megyeszékhely, hanem a térség regionális központja is, melynek határon átnyúló hatásai is jelentősek (pl. a repülőtér). A jövő a Kárpát-medence keleti részének központjává teheti. A szomszédos Hajdúszoboszló turizmusban betöltött szerepe nemzetgazdasági szempontból is jelentős tételt jelent, a vendégek és az eltöltött vendégéjszakák száma évről évre nő. Ezek a városok Nádudvar 50 km-es körzetében vannak, ami elméletben számtalan újabb lehetőséget kínál. Kérdés, hogy tudunk-e vele élni.
Hívő vagyok. Hiszek a feltámadásban. Kegyelemteljes húsvétot kívánok mindenkinek!
Maczik Erika, településfejlesztő geográfus, földrajz tanár
Forrás:https://www.facebook.com/erika.maczik/posts/2135788099873804