Kedves Sándor bátyám és Esztike néném!

Kívánom a jó Istentől, hogy ez a pár sor írásom a legjobb egészségben találja mindnyájokat olyanba, mint engem hagyott. Nekem hála a jó Istennek nincsen semmi bajom egészséges vagyok melyhez hasonlót kívánok maguknak is.
Kedves bátyám, Sanyi öcsém írta és elég szemrehányóan, hogy én maguknak miért nem irok levelet pedig higgye el kedves bátyám, hogy már nem is egyet, hanem írtam már vagy 8-at maguknak is és nem tudom elképzelni, hogy miért nem kapták meg. Igaz hogy a feleségemnek is írtam már vagy 110-et és csak 39-et kapott meg belőle én meg őtőle csak 36-ot kaptam hogy mi ennek az oka én nem tudom. Itten nincsen semmi újság, csak ami ilyen helyt szokott lenni hiszen Sándor bátyám tudja mert maga is volt benne elég szép ideig. Írjanak már Sándor bátyámék valami újságot, hogy vannak és a kis új unokatestvérem szokott e sírni sokat, a kis Peszti hogy fogadta az új testvért. Remélem, hogy nagyon szereti és Emma nénje is. Most már nem írok többet, mert nem fér. Csókolom az egész családot szerető testvérek isten velek. Sanyikám vagy Lőrinc vagy Ilonkám írjatok már kis öreg bátyátoknak. Pista
Kiskomám Antal te is írjál, csókol sokszor szerető bátyád Pista”

A fenti levelet édesanyám unokatestvére, Pálinkás István írta az orosz frontról nagybátyjának, a nagyapámnak, Popovics Sándornak 1942 szeptemberében…
A doni áttörés során 1943. január 15-én haslövést kapott, hamvai a rudkinoi II. Magyar Központi Katonai Temetőben nyugszanak. Testvére, Sándor szintén a Donnál maradt…
(A levél a fotókkal együtt megtalálható a 2013-ban kiadott, Egyszer volt…2. Képek a régi Nádudvar életéből című könyvben)